Nemrégiben vettem egy kupac (~30 db) régi (2008-2010) főzőújságot egy ismerőstől. Anyukám megkérdezte, miért, mikor ezek már “lejártak”. Aztán meg elkért vagy 4-et, 5-öt, mert talált benne jó dolgokat :D
Na hát, ezt a receptet is abban találtam, konkrétan az egyik Fakanálban.
Mindjárt megtetszett, mert a karaj mindig egy kicsit problémás hús nálunk.
A brokkoli meg érdekes történet, mert a zöldségközösség előtt nem voltam hajlandó megenni, de mostanra revidáltam a “nemszeretem” tételt :)
Hihetetlen módon a mennyiségeket leszámítva (mivel nem annyi volt itthon), szó szerint úgy csináltam, ahogy írták. (na meg ezért került bele karfiol is, mert nem volt elég brokkoli)
Kellett hozzá (kb 2 főre, körettel):
4 szelet sertéskaraj (csont nélkül)
kb fél fejnyi brokkoli és karfiol
1 közepes vöröshagyma
5 zsályalevél
1 csomag petrezselyem
1,5 ek kókuszsír
só, bors
3-4 tk paprikaprém (Erős Pista vagy Édes Anna, vagy ezekkel egyenértékű)
fél dl száraz fehérbor
A brokkolit és karfiolt apró, falatnyi rózsákra szedem-vágom, és roppanósra főzöm enyhén sós vízben.
A karajszeleteket kiklopfoltam, és csíkokra vágtam.
A kókuszzsíron megpirítottam a hagymát, és hozzáadtam a húst, fehéredésig sütöttem.
Ekkor hozzáadtam a karfiolt és brokkolit, az apróra vágott fűszereket, sót, borsot, paprikakrémet (én most csípőset használtam).
Magas hőfokon jól összeforgattam őket, és puhulásig sütöttem. A végén ráöntöttem a bort, még azzal is sütöttem kicsit, majd törtkrumplival tálaltam.
Nekem pont kellemesen csípős volt így, párom jó eséllyel meg sem érzi majd, hogy az volt :)
Nagyon tetszett, nagyon jó ötlet!
2 comments
Toggle Comments