Kisvirag főz

Mert szeretek főzni

Ha bor: Tokaj. Hímesudvar

Fontos: nem vagyok borszakértő, és ez itt csak a saját véleményem.

Kezdem a “coming out”tal: én az édes bort szeretem. Tudom, ez nem túl menő, meg mainstream, mert a “jó” bor az száraz bor, de ez szerintem hülyeség.
Sajnos azonban igaz, hogy az édes bor renoméja nem túl jó, a cukrozott-kannás jut a legtöbb embernek eszébe róla, vagy az öt puttonyos aszú, ami megint szájragasztóan édes. Pedig van jó édes bor, hajh, de mennyire! Csak meg kell találni, ami annyira azért nem egyszerű, még az édes bor Mekkájában, Tokajban sem.
Saját tapasztalataim egyébként azt mutatják, hogy a ~80-90 gr/l maradékcukrot tartalmazó édes borok jönnek be a legjobban. E fölött már kicsit édes, ez alatt pedig gyengécske számomra. De tudom, ahány ház, annyi ízlés (meg szokás)
Ami a minőségi édes bort illeti, az Isteni gondviselés szinte azonnal jó helyre vezetett minket: a Hímesudvar borászatba, ahol igazi szenvedéllyel és elköteleződéssel készítik a kézműves édes tokaji borokat. (és itt nem érzem modoroskodásnak a kézműves jelzőt)

hímesudvar kertje

Már maga a pince és a ház is csodálatos – elmondás szerint több mint 500 éve épült, Szapolyai János erdélyi vajda vadászházának. A kertben dió, birsalma, almafa ad árnyékot, és ott is lehet ücsörögni, kóstolni. Nagyon közel Tokaj főteréhez, mégis csendes, nyugodt környezetben (nem mintha Tokajban oly sok minden hangos lenne, kivéve a főutat :) )
Azért lett Hímesudvar a neve, mert Tokaj honfoglalás kori neve Hímesudvar volt.
Bő két éve jártunk itt először, és akkor is sok karton borral tértünk haza. Most pedig célzottan jöttünk, tudva, hogy sok karton borral megyünk innen haza.
Akkor a 2006-os édes furmint lett a kedvencem, ám ez mostanra elfogyott, és jó pár két éve még a kínálatban nem lévő tétel került fel a listára, így volt mit kóstolni.
A gazdaság nem túl nagy, és egy-egy fajtából viszonylag kevés (jellemzően párszáz, max 1-2ezer), számozott palack készül.
Öt (hat) bort kóstoltunk:
Furmint száraz 2012
Még érződik a bor nyersessége, de kellemes, attól függetlenül, hogy száraz. Nem az a beszélgetős bor, de ételekhez nagyon kellemes lesz, úgy, mint a 2007-es párja volt legutóbb, bár még érdemes kicsit hagyni. Hoztunk belőle.

Kövérszőlő édes 2009
Most a kövérszőlő tűnik az egyik slágerfajtának, legalábbis az egyéb pincészetekben tapasztaltak alapján is, “nagyon megy”. Kellemes, de engem nem fogott meg. (57,2 g/l maradék cukor)

Zéta édes 2011
Nagyon kellemes, finom. Még nem a “beszélgetős” fajta, de megkedveltem. Kisebb tanakodás után végül ebből hoztunk, és nem a következő tételből. (páromnak a másik elsőre jobban tetszett, de “meggyőztem”, hogy ez jobb :) ) (69,4 g/l cukor) Hoztunk belőle.

Cuvée édes 2007
három évjáratból volt Cuvée-jük, megkérdeztem, melyiket érdemes, mert mindhárom esélytelen volt, hogy beleférjen a kóstolásba. A 2007-eset ajánlották, mivel az már karakteres, beért bor. Az első korty nagyon megnyerő volt, de aztán jött egy olyan utóíz, ami nálam elcsapta a hatást, és nem tetszett. Az illata sem volt meggyőző. a 2008-asból és 2009-esből végül kaptunk ajándékba 1-1 palackkal, így majd lesz lehetőségünk azt is kipróbálni.

Sárgamuskotály édes 2011 (és 2012)
Ezért a borért megbocsátottam, hogy a 2006-os nagy kedvenc Furmint elfogyott. Az illata valami hihetetlenül finom, virágos (itt tényleg így éreztem, pedig nekem általában nem megy ez a borszakértők által mondani szokott jellegzetességek kiérzése :) )Legszívesebben folyamatosan ezt szagolgatnám épp :) Az íze pedig még fantasztikusabb, igazi beszélgetős bor, még a pincészet udvarán ültünk, de már elképzeltem, ahogy otthon egy pohár Sárgamuskotály és egy tál frissen sült gesztenye mellett beszélgetünk egy kellemes őszi estén, tökéletes! (és ahogy már ki is próbáltuk, egy kis mézes/baracklekváros grissini mellé is az :) )
86,9 g/l maradékcukor
“Szépséghibája”, hogy az utolsó két kartonnal hoztuk el, így megkóstolhattuk a 2012-eset is, ami ~100 gr/l -es cukortartalmú. Még azon is érzik, hogy friss, és nekem talán egy picit túl édes is, de hagyjuk még pihenni (amíg elfogy a 2011es :) ), és meglátjuk, mi sül ki belőle. Számomra azért ígéretes.

Ahogy beszélgettünk, kiderült, hogy azért vannak ilyen fantasztikus borok itt, és azért késői szüretelésű szinte mindegyik, mert egyszerűen “nincs szívük” száraz bornak leszedni korábban a szőlőt. Tavaly például jó év volt, meleg, száraz, nem volt betegség, és emiatt is tudott olyan édessé válni a sárgamuskotály, mert addig hagyták a tőkén, ameddig csak lehetett. Annyira jó látni, amikor valamit szívvel, lélekkel, odaadással csinálnak, és ezekben a borokban ez mind benne van.
És miért mondom ezt? Mert nem volt még másik olyan kóstolt tokaji bor, ami annyira képes lett volna belelopni magát a szívembe, mint az ő boraik.
Pedig kóstoltunk többet is, több helyen is, nem csak most, de két évvel ezelőtt is. Persze messze nem ismerem a teljes kínálatot, de 5-6 másik borászattal már találkoztunk. Mondjátok, ha szerintetek van jobb, aztán mikor legközelebb megyünk (kb két év múlva :D ), kipróbáljuk :)

Facebook Twitter

Posted under: hozzávalók

Tagged as: , ,

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>