Kisvirag főz

Mert szeretek főzni

Karaj őszibarack chutney(csatni)val

Vettünk 10 kiló őszibarackot, eredetileg lekvárnak szántam, de amikor megjöttek, még kicsit zöldek voltak, meg a gumihúsús, nem magvaválós, és nagy edényem se volt, meg eleinte időm, aztán kedvem se, a barack meg csak kopott és kopott, és végül úgy döntöttem nem lesz ebből már lekvár, megesszük, meg főzök belőle valamit.
Namost, valami sima barackszószra gondoltam, de semmi izgalmasat nem találtam. Bevallom, a chutney (csatni)-ról annyit tudtam eddig, hogy gyümölcs vagy zöldség szósz, és nem teljesen értettem az elnevezéssel való flancolást, mert nekem sima lekvárszerűségnek tűnt. Mert inkább csak képeket láttam róla, mint rendes recepteket.
De most jól utánaolvastam, hogy mitől chutney a csatni, és úgy döntöttem csinálok.
Szeletes húsom karaj volt, nem a legideálisabb, de gondoltam kipróbálom, Ramsay bácsi tanácsaival tudom-e nem cipőtalpra sütni. Majdnem sikerült. (a hiba okát az azonos ideig sütés, de nem azonos vastagságú hússzeletekben lehet keresni. Mivel az egyik (a legvastagabb) tökéletes volt. A vékonyabbak viszont kevéssé jól sikerültek. De a lényeg, hogy ráéreztem a dologra.
Egyébként a “trükk” nagyon egyszerű. Mikor steaket vagy egyéb hússzeletet sütünk, és tudni akarjuk, mennyire van átsülve (rare, medium, welldone), akkor meg kell nyomogatni az ujjunkkal a hús közepén.
Hogy mikor mit kell éreznünk? Rare (félig sült) esetén olyan érzés, mint mikor a pofinkat (ahova a két piros kört púderezik a vakolni szerető nők) nyomogatjuk. A közepesen (medium) sült olyan, mint mikor az állunkat nyomogatjuk. A welldone (teljesen átsült) meg a homlokunk közepe.
Minden bizonnyal kell gyakorolni a kérdést, de ezek tényleg jó kiindulópontok.
Mondjuk vékony hússzeletnél mindegy :)

Sült karaj barackos chutneyval

 

Kellett hozzá (hús 2 főre):

4 szelet karaj
6 ek dióolaj
2 tk méz
só, bors, olaj a sütéshez

A karajokat a mézes-dióolajos-borsos pácban 2-3 órát a hűtőben állni hagyom. Sütés előtt 15-20 perccel kiveszem a hűtőből, hogy felmelegedjen.
Forró serpenyőbe olívaolajat öntök, és beleteszem a hússzeleteket. Hagyom sülni kicsit, majd megfordítom őket. Innentől időnként egy kanál segítségével meglocsolom a tetejét. Készre sütöm. (igény és szükség esetén még szoktam egyet fordítani rajta, de igazából csak akkor fordítom át, amikor már elég piros az alsó fele.)

A barackos chutneyhoz (kb 700as befőttesüvegnyi)

~ fél kiló öszibarack (tisztítva ennyi, de inkább csak tipp a mennyiség)
1 fej vöröshagyma
1 nagyobb kápia paprika
3 db chilipaprika (5-8000-es scoville skálás fajta)
4-5 ek almaecet
5-6 ek cukor
só, bors, olívaolaj

Az apróra szelt hagymát lepirítom. Rádobom az apróra kockázott paprikákat. Sózom, borsozom. Kicsit sütöm, majd mehet rá a kockázott, hámozott barack. Átforgatom, majd rászórom a cukrot, és hozzáadom az almaecetet.
Kevergetve így sütöm, míg a barack kellemesen megpuhul.
Botmixerrel pürésítem.
Ez az erősség nekem pont kellemes volt. Páromnak, aki jobban bírja a csípőset, kb érezhetetlen. Talán így segítek belőni, hogy ki mennyire tegyen bele csilit, hogy meglegyen az édesség mellett a kellemes csípősség is.

Rizs egyébként szerintem jó lett volna hozzá, de végül csak a szósszal ettük magában a húst.

Facebook Twitter

Posted under: főétel / egytálétel, recept

Tagged as: , , , , , , , , , , , ,

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>