Kisvirag főz

Mert szeretek főzni

Bundás töltött kelkáposzta

A név kicsit félrevezető lehet, mert semmi köze a hagyományos töltött káposztához, azonban hirtelen nem tudtam jobb nevet találni neki :)
Az a helyzet, hogy én nem szerettem a kelkáposztát (a megszokott felhasználási módokon), így amikor először érkezett a csomagban még tavaly ősszel, bizony kínban voltam, mi legyen vele.
Aztán nem is tudom, honnan jött már ez az ötlet, de igencsak bevált. Eredetileg sajtot tettem a kelkáposztába, most először próbáltam hússal, és így is nagyon jó volt, igazából talán bármit bele lehet tenni, amit egyébként bundáznánk.
Az tehát most nem volt nehéz, mi legyen a kelkáposztával, a bunda annál nagyobb kínt jelentett, hiszen mikor legutoljára csináltam ilyet, akkor még nem kellett azon gondolkoznom, hogyan váltsam ki a tojást. Persze lassan kezdek rájönni, hogy nem is annyira tragédia a tojásmentesség, mint eredetileg gondoltam, de azért okozott fejtörést. A talált megoldás végül roppant egyszerű, és ráadásul tejmentes lett.

bundás kelkáposzta

 

Kellett hozzá:

1 fej kelkáposzta
1 csirkemell
durumliszt, víz
só, bors, kókuszzsír

A kelkáposztát leveleire szedem, ahol vastagabb a fő ér a torzsánál, azt kicsit levágom-elvékonyítom. Ezután forró, lobogó vízbe dobom, és lezárom a tűzhelyet. Egy kicsit hagyom állni a vízben, majd kiszedem a leveleket, és hagyom kihűlni. Erre azért van szükség, hogy kellően hajlékony legyen a káposztalevél, ne törjön, amikor belecsomagoljuk a húst.
A csirkemellet feldarabolom, figyelembe véve mekkora leveleim vannak. Nagyobb káposztánál nagyobbakra hagyhatom, nekem kisebb volt, így szinte 2-3 falatnyi darabokra kellett vágni a mellet.
Sózom, borsozom.
A durumlisztet elkeverem 2-3 evőkanál vízzel abból, amiben a káposztát forráztam. Sózom ezt is. Lényegében ez a vízzel kevert durum lesz a “bunda”. Ebből nem lesz olyan mint egy párizsi bunda, vagy pláne egy rendes rántott bunda, de nem is kell – amiatt van rá szükség, hogy összefogja a leveleket.
Nehéz megmondani, milyen sűrűnek kell lennie a masszának, de sűrűbbfélének.
A húsdarabokat beleteszem a káposztalevélbe, becsomagolom (nekem kellett mindegyikbe fogpiszkáló, nagyobb leveleket lehet akár anélkül is jól összecsomagolni). Megcsináltam előre a batyukat, hogy utána nagyjából egy időben kerüljön bele az olajba.
Forró kókuszzsírba pakolom bele az összehajtott résszel lefelé a masszában megforgatott batyukat. Azért kell, hogy jó meleg legyen, hogy hirtelen összesüsse a bundát, és ne ugorjon szét (fogpiszkáló ide vagy oda, szét tud nyílni). Ezután mérséklem a hőmérsékletet, rövid időre a fedőt is ráteszem, majd átforgatom. Amikor mindkét oldala enyhén megpirult (nem fog olyan egyenletesen bebarnulni, mint egy sima bunda), akkor akár jó is.
Nekem hamarabb elfogyott a káposztalevél, mint a hús, így a maradékot átforgattam a masszában, és úgy sütöttem ki, az is finom lett.
Köretnek rizst tálaltam, de krumpli is illik hozzá. Salátának meg paradicsom a legjobb talán.

Facebook Twitter

Posted under: főétel / egytálétel, recept

Tagged as: , , , , ,

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>