Kisvirag főz

Mert szeretek főzni

Budapest, Párizs, Texas, Cadillac

Csütörtökön hosszú napom volt benn Budapesten, megbeszélésről megbeszélésre jártam. Viszont mivel helyileg nagyjából egy kupacban volt, ezért gyalog, a Kálvin tér vonzáskörzetében mászkáltam.
Még volt pár percünk az egyik megbeszélés előtt, így fagyiztunk egyet, és megálltunk a Kálvinon körbenézni, mikor is feltűnt, hogy jé, ez a Ráday utca! Nos, igazából szerda estig fogalmam sem volt az utca létezéséről vagy jelentőségéről, de pont olvastam a cikket, amiben panaszkodtak szegény Ráday utcások, hogy csak a teraszból lehet megélni, de az drága és a válság meg a 4es metró miatt eléggé ellehetetlenültek az elmúlt években.
Ha már rájöttem, azt is megmutatták, hogy itt a Costes is, az ország egyik Michelin csillagos étterme, már ezt is tudom :) (mármint a Costest, meg a csillagot tudtam, csak azt nem, hogy itt van).
A következő megbeszélés után egy lazább, barátibb jött így úgy döntöttünk, lemegyünk valahova, hogy közben megigyunk valamit.
A Rádayra mentünk, mert a srácoknak utána ott volt találkozója barátokkal (már 5 elmúlt ekkor).
Nézegettem a helyeket, és gondolkoztam, vajon csak amiatt van a jobb oldali helyeken több ember, mert a baloldalira még odatűz a nap, vagy a helyek is befolyásolják? Mindenesetre feltűnő volt, hogy egyes helyeken a terasz tömve volt, másutt meg alig páran ücsörögtek.
Ahova mentünk, a Paris, Texas az egyik srác törzshelye volt, azért mentünk oda. Az árai olyanok, amilyenek, se nem elszállt, de nem is olcsó, de hát mégis csak egy puccos gasztro-kulturális utcaban ülünk.
A felszolgáló lányt már ismerte ugye az egyikünk, beszélgettek pár szót, míg felvette a rendelést, panaszkodott, hogy jaj még épp hogy csak most állt munkába, meg hogy reggel arra kelt, hogy elveszett/ellopták/megvágták(?) sokpénzzel, és jajj…
Nem lett túl szimpi ettől, bevallom.
Aztán amikor meg beszélgetés közben arra jutottunk, hogy eszünk, és keresni kezdtem, akkor ez a lány cigizett, a társa meg beszélgetett, és így percekig esélytelen volt, hogy odaintsük… Én egyébként ilyenkor állnék fel és mennék máshova, de ez aktuálisan nem volt opció.
Főleg vicces volt ez a flegma hozzáállás a tegnapi panaszkodós cikk után, hogy milyen baromi nehéz szegények helyzete itt…
Az mondjuk tetszett, hogy mivel ez pub-söröző volt, de vele szemben meg mellette volt egy étterem, azokkal megegyeztek, és innen is lehetett kaját rendelni ezekről a helyekről (gondolom jutalékért cserébe).
Nagy nehezen kiválasztottam egy pármai sonkás-rukkolás tortillát, amit én nem feltétlen így neveznék, de ez nem változtat a lényegen :)
Az árai a Pink Cadillacnek mondjuk annyira nem barátiak, érezhetően Budapest egy puccos és főként külföldiekre kihegyezett környékén vagyunk, de ezt leszámítva teljesen rendben van a hely. (és biztos vannak, akinek ezek az árak a “teljesen normálisak”, én vidékiként azért máshoz vagyok szokva :)
A tortilla lényegében egy pizza méretű lepény-gyros tészta jellegű dolog volt, a kör félbehajtva van kisütve, félbevágva, és a zsebbe betéve a rukkola és pármai sonka. Normális mennyiség, nem spóroltak vele, a zöld friss volt, a sonka finom. Apró hiba, hogy a mellé kapott kapros szósz egy olyan kis tálkában volt, amibe beletunkolni nem tudtad a tészta szélessége miatt, viszont kiöntőnyílása meg nem volt, hogy megkönnyítse a kajára öntést. Én egyébként ezt választottam, beleöntöttem a “zsebbe”, a rukkolára és a sonkára.
Finom és ízletes volt, bár szerintem nem ért 2000 Ft-ot.

Facebook Twitter

Posted under: Étterem

Tagged as:

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>