Kisvirag főz

Mert szeretek főzni

Rántott tál fokhagymamártással

A tél elején azt ígértem magamnak, hogy minimálisra csökkentem a zöldségeshez járást, és kipróbálom milyen a csak szabadföldi zöldségeket enni télen is, azt, ami eltartható. Nehéz, de érdekes  kísérlet kipróbálni, milyen volt azelőtt, hogy a nagyipari meg fóliás zöldségtermesztés lehetővé tette az embereknek, hogy bármilyen zöldséget az év bármely szakában bármilyen mennyiségben vásárolhassanak. Pedig nem is annyira régen volt ám…
De a márciusi ítéletidő erősen betett a hangulatomnak, a saját kertemen is láttam, hogy sehova sem lehet haladni, és amikor itthon csak pár szál répa, gyökér, csicsóka és krumpli árválkodott, és megint ki kellett volna találni, mit csináljak belőlük, besokalltam.
Felültem a biciklire a gyerekkel (ami egyébként “hülyeség” volt, hazafelé rendesen kikészültem a további pár kiló extrasúly alatt), és elmentem a zöldségeshez, és jól bevásároltam. Első körben tésztasaláta készült a zsákmányból, majd tegnap rántásra adtam a fejem, pedig utálok egyébként panírozni, pláne zöldségeket. De enni meg szeretem :)

Rántott karaj és rántott zöldségek fokhagymamártással

Kellett hozzá (kb 3-4 főre):

Sültfokhagyma mártás

3-4 fej tavaszi fokhagyma
1 nagy pohár tejföl
majonéz, mustár

A tavaszi fokhagyma bár sokkal kisebb, de télálló – nem véletlen hívják tavaszinak, mivel elég tavasszal elvetni, addig kibírja csak úgy, ellenben őszi társával, ami bár gyönyörűséges nagyra nő (általában ilyet kapni zöldségeseknél), de mivel már ősszel a földbe kívánkozik, nem is bírja utána sokáig.
Szóval ~200 fokos sütőben 10-15 perc alatt süssük meg a gerizdjeire szedett, de meg nem pucolt és olívaolajjal meglocsolt fokhagymákat. Figyeljünk, mert nagyon hamar jut el a pont jó puha állapotból a keményresült és használhatatlan állapotig.
Nyomkodjuk ki a héjából a fokhagymát, törjük össze villával, adjuk hozzá a tejfölt, mustárt, majonézt ízlés szerint, sózzuk kicsit, botturmixszal segítsünk rá, majd hűtőben pihentessük pár órát, hogy a fokhagyma íze jól kijöjjön.

Rántottak

5 szelet karaj
1 közepes karfiol 6-8 nagyobb rózsája
1 TV paprika
3-4 nagyobb fej gomba
fél cukkini
4-5 tojás
liszt, zsemlemorzsa, só

Bár nem nagy ördöngösség a rántott cuccok készítése, azért örökítsük meg az utóornak ezt is :)
A karajokról levágtam a fehér inas részt, jól kikloffoltam őket sózás-borsozás után (párom minél vékonyabban szereti). A cukkinit, paprikát karikára vágtam, a karfiolt rózsáira szedtem és sós vízben előfőztem. Puha legyen, de ne essen szét. A gombát megpucoltam, és csak a kalapját használtam.
Két lapos és egy mélytányérra lesz szükségünk. Az első lapos tányéron liszt, majd a mélytányéron a felvert, sózott tojás – egyszerre 2-3 tojást szoktam csak leütni, és ahogy fogy, ütni hozzá, ha még kell. (de tejjel is lehet szaporítani). A harmadik tányérra a zsemlemorzsa kerül.
És aztán szépen mindent megforgatunk előbb a lisztben, aztán a tojásban, aztán a zsemlemorzsában, és igyekszünk nem nyakig panírosak lenni…
A panírozott darabokat bő, forró olajban aranybarnulásig sütöm, időnként megfordítva.
A legalapabb magyar étel talán, és az a jó benne, hogy a rántott zöldségek egyszerre tudnak főételek és köretek lenni :)
Répasalátával fogyasztottuk.

Facebook Twitter

Posted under: főétel / egytálétel, recept

Tagged as: , , , , , , , , , , , ,

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>