Kisvirag főz

Mert szeretek főzni

V. Kézműves Magyar Ízek Vására

Sajttál vacsoráraMiután már 2 idei fesztivált kihagytunk, bár szerettem volna elmenni, a most hétvégén tartott Kézműves Magyar Ízek Vásárára azt mondtam, megyünk, és pont :)
Egyrészt a kíváncsiság hajtott, másrészt lekvárra és mézre mindenképp szükségem van, és gondoltam ezt itt biztosan találok normálisat.
Emellett mindig jó dolog finom sajtokat, kolbászokat, sonkákat, lekvárokat, mézeket, csokikat és egyéb finomságokat kóstolni.
Azonban nem túl pénztárcakímélő, mert nehéz megállni, hogy egy-egy finomságból ne vásároljon be az ember.
Mi most rászántuk, igaz megállapítottuk túl sűrűn nem szabad ilyen helyre járni – pontosabban, ilyen helyen ki kell tapasztalni, mely termelő jó, és utána megpróbálni tőle direktben vásárolni.
Ezzel annyi kis probléma van, hogy nagyon kevés helyen kaptunk nyugtát és/vagy tájékoztatót az adott termelőről, hogy hol lehet őt egyébként elérni, venni, rendelni tőle. Ez szerintem nagyon nagy hiányosság, hiszen komoly lehetőséget szalasztanak el: aki elégedett a megvásárolt termékkel, később is szeretne venni olyat.
Ezt én is csak itthon ismertem fel, és ott nemigazán figyeltem, hogy kinek a standján kóstoltunk és vásároltunk. Ezzel valószínűleg mások is így vannak, ezért lett volna ez fontos. Én megpróbáltam megkeresni őket, a legtöbbet sikerült, de volt, akit nem. Pedig tényleg minőségi, finom termékekről van szó…
Amit vettünk:
0.25 l tökmagolaj
0.5 l Epervér száraz eperbor
0.95 kg akácméz
0.75 kg házi baracklekvár
0.25 kg bodzazselé
0.2 kg csípős csilikrém (főzéshez)
~0.21 kg szarvassonka
0.27 kg kisasszondi félkemény sajt
0.08 kg fenyőmagos csoki
0.08 kg sós-vaníliás csoki
0.08 kg narancsos csoki
0.08 kg kávés csoki
0.23 kg Bükki hegyvidéki sajt
0.10 kg fokhagymás sajt
0.30 kg parenyica sajt
~0,37 kg vékony mangalicakolbász
~0.37 kg vastag csípős mangalicakolbász
0.20 kg szarvaskolbász
1.30 kg egész nyúl

Nézzük hát, mit kóstoltunk/vettünk, tematikusan és részletesen:

Hústermékek: kolbászok, sonka

Szarvassonka és -kolbász, valamint mangalicakolbászokAz emeleten az erdélyi kiállítók, termelők kaptak helyet, ott találkoztunk a szarvassonkával és mellé sajtokkal.
A szarvassonka hihetetlenül finom, alig zsíros, omlós. Galatea is csak annyit tudott rá mondani, hogy “még, még”.
Ebből kb 20 dekát hoztunk, nagyon tipródtam, hogy kellene még, de végül egy kisebb darabbal megelégedtem.
Lenn a Húspatika kínált mangalica termékeket. Másutt is láttam kiírva, de ők olyan szinten hangsúlyozták, hogy még egy kitömött mangalicaállat is volt a standnál. A vékonykolbász azonnal meggyőzött, a csípős kóstolása meg vicces volt, mert már épp akartam kérdezni, hogy hol csípős ez (kinyitottam a számat, és levegőt kapott), amikor megcsípett. Nem túl erőteljesen csípős, nekem kellemesen, ez csípőset kedvelők számára lehet hogy kb érezhetetlen szint. (párom ugye még nem tudta megkóstolni).
ezen túl még szarvaskolbászt vettünk és egy kisebb egész nyulat (ezt húsvétra tartogatom).

Sajtok

Kisasszondi félkemény sajt, bükki sajt, parenyica és fokhagymás sajtAz első sajt amit vettünk a kisasszondi félkemény sajt volt, amit a szarvassonka mellé kínáltak. (a kettő nem egy helyről van egyébként, csak egy standon volt). Háromfélét kóstoltattak egyébként, keményet, lágyat, meg félkeményet, ez utóbbi jött be legjobban.
Utána a Bükki Kézműves Sajtműhelynél kóstoltunk, és az egyik hegyvidéki sajtjukat ítéltük elég finomnak, hogy egy darabot hazahozzunk. A másik sem volt rossz, de jellegtelen volt, nem volt az a “hű, ez de jó” élmény.
A harmadik helyen a parenyica miatt akadt meg a szemünk, egy nagyon talpraesett lány kóstoltatott, szimpatikus volt, a parenyica meg finom. Sajnos ők nem tudom kik voltak – hiába néztem végig a sajtos kiállítói listát, nem jöttem rá, ami rossz – nekik, mert így elveszítettek egy potenciális visszatérő vásárlót. A parenyicára a gyermek is azt mondta, hogy még, még. :)
Voltak mindenféle ízesített lágy sajtjaik is, kipróbáltuk a fokhagymásat, és mindjárt abból is került a kosárba. A hölgy javasolta, hogy nézzük még meg a natúr félkemény sajtjukat, de a kisasszondihoz mérten is jellegtelen, seízű volt. (nem volt rossz, de jó se)
Volt még pár sajtpult, de volt olyan, ami annyira nem keltette fel az érdeklődésünket, meg volt olyan, amit azért hagytunk, mert aktuálisan nem fértünk oda kóstolni (ezt egyébként nem tudom hogy lehetne értelmesen megoldani…)

Édességek, nyalánkságok

Lekvár, méz, csilikrém, csoki, eperbor, tökmagolajKezdjük a csokoládéval. A Pelle-Molnár kézműves bonbon standja kicsit eldugott volt, és talán fel sem tűnik, ha a kislány nem akar mindenáron a lépcső háta mögött körbe menni a csarnok végében. Viszont így pont elmentünk előtte, és a jópofa húsvéti csokicuccokat nézegetve a házigazda megszólított minket, és mindjárt csokikóstolásra hívott.
Azt gondolom, hogy nagyon profin oldotta meg – apró kis falatnyi csokipöttyöket készített a kóstoláshoz, és kezdésnek egy semleges ízűt adott.
Utána egy kakukkfüves és bazsalikomos étcsokit – nagyon erőteljesen kijött a tiszta fűszer íze, de nekem nagyon idegen volt a csokival, így irányt váltott – kaptunk egy narancsosat, aminek olyan íze van, mint a narancsos zselés szaloncukornak, csak nem műanyag, hanem minőségi csokiból van :) A sós csoki nem volt rossz – egyáltalán nem sós ízű, ahogy a férfi mondta, lényegében annyi és azért van benne, hogy kidomborítsa, kiemelje a vanília ízét – de nekem nem jött be, páromnak viszont nagyon tetszett. Hasonló volt a helyzet a fenyőmagos változattal is. Azt hiszem még jázminosat kaptunk, de az sem volt átütő. A kávés viszont nagyon bejött, a kávébab markáns íze van benne a keserűsége nélkül. Kérdeztem, mennyi kávét tartalmaz, arra jutottunk, hogy egy teljes tábla elfogyasztása az kb egy eszpresszóval ér fel. Végül ahogy írtam narancsosat, kávésat (nekem) és sósat meg fenyőmagosat (páromnak) hoztunk.
Tényleg annyira jól csinálta és jól beszélt róla, hogy gondolkodás nélkül mondtuk, milyet kérünk, meg sem néztük, mennyibe kerül (pedig ez nem szokásunk).
A vásárlás után kaptunk ajándékba egy szem bonbont, csak nem figyelmeztetett, hogy folyékonnyal van töltve, így kicsit vicces-szerencsétlenül sikerült elfogyasztani, mert ahogy leharaptam a tetejét, szétfolyt belőle a cucc (valamilyen boros töltelék volt benne szerintem).
A lekvároknál egy helyen kóstoltunk – ott is párom a paprikakrém miatt állt meg. Volt a hagyományos baracklekvárjuk, ami finom (bár még mindig nem olyan jó, mint a saját, de messze jobb, mint az eddig kóstolt boltiak). Volt egy “extra” sárgabarack is, de az nem ízlett – pedig aszalt sárgabarack is volt tán benne.
Emellett a bodzazselét kóstoltam, ami hihetetlenül jó. Ráadásul a bácsi elmondása szerint köhögésre kiváló gyerekeknél. Majd meglátjuk :)
A többi lekvárral – itt, meg más standokon is – az volt a bajom, hogy túl vannak spilázva. Fűszerezett, 2-3 féle összekutyulva, ami lehet, hogy jó, de én idegenkedem tőle… konzervatív vagyok lekvárügyben, és tény, hogy a sárgabarack-eper duón túl nagyon nehéz meggyőzni bármiről is :)
Ennél a standnál vett egyébként az ember egy adag csilikrémet is, ami elmondása szerint sokkal finomabb, mint a bolti erős pista. Ezeket a romonyai (Pécs mellett) Gölöncsérné Karsai Judit készíti, ennyit legalább tudni róluk :)
A mézet az Erdélyi Havasi Méz-esektől vettük. Az akácmézük nagyon kellemes (és nem is nagyon drága, bár kaptunk már olcsóbban is jó akácmézet). Kóstoltuk még a virágmézet, ez annyira nem jött be, illetve három gyümölcsös-mézes lekvárszerűséget. Ami a legjobban tetszett azt hiszem a feketeribizlis (vagy áfonyás? :) ), mivel bár savanykás volt ugyan, de még kellően édes, jó volt az egyensúly a két íz közt. A homoktövises viszont nekem nem jött be (nem úgy mint férjemnek), mert túl savanykás volt már. Végül azonban nem vettünk.
Az eperbort már korábban kinéztem magamnak a neten – Tahitótfalusiak, az ottani eperből készítenek 100% epertartalmú bort, tehát borászati eljárással dolgozzák fel az epret. Három termékük van, a száraz, az édes eperbor, valamint egy cuvee amit cigánymeggyel házasítottak.
Számomra is meglepő volt, hogy a három közül a száraz tetszett a legjobban. Bár száraz, nem úgy vagy annyira, mint egy száraz szőlőbor, és a legjobban itt jött ki az eper aromája.
A cuveenél nálam nagyon elvitte a meggy az ízt, pedig azt hittem, finom lesz. Az édes pedig nem is jó szó azt mondani,hogy túl édes volt, de az édesség a gyümölcsösség rovására ment, és ennél azt gondolom a lényeg az eper aromája.
A tökmagolajat az Orbán Majortól vettük – ismerősek voltak, mert mint kiderült, az ő dióolajukat használom. Kóstolni lehetett napraforgó, dió, tökmag és szőlőmag olajat. A napraforgó is salátaolajnak való inkább, “szotyi” ízű, kellemes, teljesen más, mint az étolaj. A tökmagolaj meg tökmag ízű, nagyon bejött, egyes salátákra nagyon fog passzolni, vagy pl sütőtökkrémleveshez.
A szőlőmag viszont rémrossz volt szerintem, nagyon nem tetszett.

Ezzel azt hiszem végére is értem a beszámolónak, összességében pozitív volt azért a tapasztalat, jó dolgokat vettünk, jó termelőktől. Megérdemlik, hogy megismerjétek, kipróbáljátok, szóval mindenkit arra buzdítok, hogy ha lesz hasonló (novemberben biztosan egy ugyanilyen, de egyéb fesztiválokon is megjelenik a kiállítók zöme) menjetek, kóstoljatok, és tapasztaljátok meg a különbségeket.

kolbász-sonka tál vacsorára

Facebook Twitter

Posted under: hozzávalók

Tagged as: , , , , , , , , , , , ,

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>