Kisvirag főz

Mert szeretek főzni

Étterem: Kolor

Hétfőn benn jártam Budapesten, és két tárgyalás és átszállás között úgy döntöttem, a Deák tér környékén eszem valahol, lehetőleg nem gyorsétteremben. Nem volt konkrét elképzelés, csak annyi volt a fejemben, hogy a mostanában divatossá váló gasztro-bisztró kultúrába szeretnék belekóstolni (ezek azok a másodvonalbeli éttermek, amelyek “csúcsgasztronómiát” csinálnak, csak egy fokkal megfizethetőbb áron. Ezt most nem tudom értelmesebben megfogalmazni, talán érthető mit akarok, vagy ha esetleg azt mondom: MÁK bisztró, könnyebb belőni :) )
Körbekérdeztem ugyan twitteren, meg megnéztem én az apple térképét is, milyen helyeket ír a környéken, de a végén a megyek és nézelődök, hol lehet és mit enni alapon választottam.
Először a Castro Bisztróba néztem be, és bár több minden volt szimpatikus az étlapról, mivel mind túrós vagy tejszínes volt, és azt most nem akartam (allergia) enni, ezért tovább mentem. Kikeveredtem a Király utcára, és a Mignon jó is lehetett volna, de épp egy árfekvéssel fentebb volt, mint amit én szánni szerettem volna az ebédemre.
Srégen által viszont ott volt a Kolor. Kifelé az utcafrontra csupa üveg, amire nagy betűkkel van felfestve az étlap, és a Kacsacomb sült zöldségekkel 1400 Ft-ért volt az első, amit megláttam rajta. Végigolvastam ugyan, de végül ehhez tértem vissza.
Mivel minden típusból (leves, előétel, főétel, desszert, saláta) csak 3-4 féle volt, sejtettem, hogy az újhullámos bisztrófílinggel lehet dolgom, illetve hogy nem az “egy fogásból lakunk jól”-ra vannak berendezkedve, de sajnos többre nem volt időm, így is késve érkeztem a második megbeszélésemre.

A hely elég nagy, tele magas kis négyzetes asztalokkal és magas  bárszékféleségekkel teli (egy asztal két szék, négyes társaság úgy tud leülni, hogy vannak asztalok amik közel vannak egymáshoz). Két hatalmas bárpult középen, látszik, hogy az éttermi funkció csak része a helynek, itt esténként aztán bárként tud sok-sok fiatalt szórakoztatni. (az asztalok és székek is könnyen mozdíthatók).

De éppen emiatt a nagy méret, a retro feeling (nekem az első gondolatom az volt, hogy ez egy éttermek romkocsmája), a fehérre meszelt falak, a műanyag, nyolcvanas éveket idéző székek, az asztalok közepén fémvödörben álló szalvéta és evőeszközkészlet, a papír retromintás terítő és az, hogy nem láttam elsőre személyzetet a pulton kívül, elbizonytalanított, hogy itt most vajon leülhetek és kijönnek, vagy a pultnál kell rendelni?
Kolor étterem, kacsacombA pincér srác kétszer ment el mellettem miközben szerencsétlenkedve nézelődtem, tébláboltam egy sort a pult előtt, de mivel a pultban lévő srác rám sem hederített, már-már úgy döntöttem, hogy jó, inkább továbbállok (percek óta benn voltam, és nem sikerült kitalálnom, mit kellene tennem, hogy bármihez is hozzájussak). Kifelé indulva viszont megláttam a pultok oldalában a kisasztalt, rajta az étlapokkal és akkor végre hozzámszólt a pincérsrác is, hogy mit szeretnék, és tisztázódott, hogy kijövős-rendelős rendszer lenne…
Már meg sem néztem az étlapot, hanem mindjárt rendeltem a kacsacombot.
A fentebbi képen látható jól komponált tálat kaptam. Valóban nem “jóllakós” mennyiség egy nagyobb étkűnek, de nekem most ebédre elegendőnek bizonyult. (bár azért egy leves még biztosan lecsúszott volna)
Az ételre egyébként semmi kifogásom nem lehet, finom volt, jól volt elkészítve, szóval az összhatást inkább csak az elejére besikerült szerencsétlenkedés húzta le.
Ár/érték arányt nézve (az ételre, az italokat nem néztem), tekintve hogy a Deák tér mellett a Király utcában van, azt gondolom hogy igen jó kis hely. Bár nem az én világom, de este is érdemes lehet megnézni baráti társasággal. Enni biztosan érdemes benne, legalább egyszer :)

Facebook Twitter

Posted under: Étterem

Tagged as: , , , ,

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>