Kisvirag főz

Mert szeretek főzni

Grissini, az olasz ropi

A grissinivel Olaszországban találkoztam először, náluk ez a ropi – vastagabb, sokszor ízesített ropogós rudak. Kinn nagyon sokat ettünk, szerettük, sörözéshez, filmezéshez, beszélgetéshez, csak úgy (bármihez, amihez ropit is rágnál :) )
Korábban is láttam szerteszét recepteket, és már egy ideje ígérgettem, hogy fogok sütni. Igaz, ez a grissini csak annyiban azonos az olasz verzióval, hogy vastag és rúd és ízesített, szerintem a tészta az másmilyen annál.
Martinánál láttam, hogy csinált ilyet, ő meg Gyöngytől leste, és mivel ma vendégeket vártunk délutánra, adta magát, hogy végre én is süssem meg.
A recept lényegében annyiban tér el a kenyértésztámtól (amit hamarosan külön megírok), hogy van benne olaj. Amit én leírok adag négyszeres ahhoz képest, amit ők leírtak, de négy felnőttnek és négy gyereknek (másfél és hét év közöttiek) kellett ennyi. 4! rúd maradt csak, mikor elmentek. Szóval hihetetlen sikere volt :)

Grissini

Elkészítési idő: kb 30 perc + 1-1,5 óra pihentetés
Sütési idő15 perc tepsinként
Hozzávalók (kb 4×10-15 darabhoz):

200 gr rozsliszt (vagy grahamliszt)
200 gr durumliszt
400 gr BL-80 kenyérliszt
összesen 800 gr liszt, ami lehet másfajta is)
3 tk só
1 cs szárított élesztő
1 ek méz
kb fél liter langyos víz
1 ek szezámmag
?rölt négyszínbors
szárított bazsalikom
4×1,5 ek olaj: szezámolaj, és olívaolajak: manzanilla, hojiblanca, picual.
vagy 6 ek akármilyen olaj)

A liszteket összekevertem a sóval és az élesztővel, majd négyfelé szedtem egyelőre részben (~200 gr/ edény).
Mindegyikhez másmilyen olajat használtam most, kíváncsi voltam, megérzik-e rajta.
Az elsőbe szezámolajat tettem, és egy evőkanál szezámmagot. A másodikba a füves manzanillát, és négyszínborsot őröltem rá frissen, valamint szárított bazsalikomot morzsoltam bele.
A harmadik és negyedik natúr maradt, csak az egyikbe a picual, a másikba a hojiblanca olaj ment.

Nagyjából fél liter langyos vízben elkeverem az evőkanál mézet, és kb egyenlő arányban hozzáöntöm a tálakhoz. Összedolgozom a tésztát. Az egyik kicsit lágyabb lett, mert sok lett a víz, abba tettem még kenyérlisztet, a másik meg kemény, abba vizet. Nem kell gyúrni, de jól össze kell dolgozni.

Hagytam kelni a tésztákat nagyjából 1-másfél órát. Ekkor olajozott nyújtódeszkán előbb az adottból kukacot formáltam, azt késsel tizenpár szeletre vágtam, és azokat nyújtottam tovább kukaccá.
Sütőpapíros tepsibe fektettem. (egy adag kb 12-15 rudat adott, és a tepsit nagyjából el is foglalta).

Az első kóstolása után párom azt mondta, sótlan, így a deszka olajára szórtam kis sót, amit felszedve már jó lett a későbbi adagok.
Az első két adag 200 fokon sült és volt benn tál víz, tehát gőz, ezek puhábbak, kenyérszerűbbek lettek. Így kb 20 perc kellett nekem, hogy átsüljön. A harmadiknál kivettem a vizet és felhúztam 250 fokra a sütőt. Így roppanósabb lett (de nem annyira, mint az igazi grissini), és 15 perc alatt megsült. A későbbiekben ez utóbbi, magasabb hőfokon sütést fogom választani.

Mártogatóst is lehet hozzá kínálni (én most tojáskrémet és májpástétomot csináltam, recept a következő bejegyzésben), de önmagában is jó.
Nem markánsan, de lehet érezni, hogy különböző olajokból készült, a hojiblanca nem annyira jó erre, de a manzanillás határozottan tetszett, egy nagyon enyhe fűízt ki lehetett érezni. A szezámosnak viszont egyáltalán nem volt szezámos íze, többet vártam tőle.

Vendégváró asztal

Új bejegyzés a konyhablogon:

Facebook Twitter

Facebook Twitter

Posted under: kenyérféle

Tagged as: , , , ,

One comment

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>