Kisvirag főz

Mert szeretek főzni

Kóstoló: Extra szűz olívaolajok

A miérteket már leírtam a bevezető bejegyzéseben, most hát lássuk, milyen is ez a három olaj “élesben”.

Az olajkóstolás hasonló, mint a bor – még speciális kóstolópohara is van. Én ennek hiányában műanyag pohárból kóstoltam, mert ezt ajánlotta a kóstolás mikéntjét bemutató cikk.
Az ízek semlegesítésére almát használtam, és erősorrendben mentem végig.
A cikk szerint a következőket kell figyelni: illat, gyümölcsösség, keserűség és csípősség. Próbálom hát hasonlóan leírni a tapasztalataimat.

Casas d Hualdo Manzanilla: ez az erős fajta. Erőteljes fűillata van, mindjárt gyerekkorom jutott róla eszembe, amikor előszeretettel vadásztunk egy bizonyos fűfajtára, hogy aztán fiatal leveleit letépkedve megrágcsáljuk. Ugyanilyen illata van. Megkóstolva is ez a fűíz ugrik a számba, utána felbukkan egy erőteljesebb (de nem tolakodó) keserűség. Lehet, hogy bennem van a hiba, állítólag ez csípős is, de én sehol nem éreztem csípősséget, vagy nem ugyanazt értjük alatta :)
szép zöld színe van egyébként, nekem nagyon tetszett, bár erőteljes füvessége miatt jól meg kell gondolni, mihez fogom tudni használni.

Cortijo Garay Picual: Ez a közepes. gyümölcsös, de olyan kicsit “semmilyen” illata van, nem tudom megfogni, mire emlékeztet az olíván kívül. Az íze is ilyen kicsit “semmitmondó”, enyhén keserű (nem annyira mint az előző) utóízzel. Olyan átlagosnak tűnik, de legalább mostmár értem, miért ez az egyik legelterjedtebb fajta. Sem nem túl lágy, sem nem túl erős, “univerzális” olajnak tűnik, mindennapos használatra.
erőteljesebb zöld színe van, mint az előzőnek.

Cortijo Garay Hojiblanca: ez a lágy. Illata gyümölcsös, emlékeztet valamire, de nem tudtam rájönni, mire. Megkóstolva azonnal az Olaszországban evett speck-rukkola (és egyéb zöldségek) saláta jutott az eszembe. Azt gyanítom, hasonló típusú olajat vehettünk odakint, mint ez. (párom véleménye: “szar”). Lágy íz, semmi keserűség, az a fajta, amit kenyérre is csurgatna az ember csak úgy. (nekünk fura lehet az olívaolajos kenyér, az olaszoknál ez ugyanolyan, mint nálunk a vajas/margarinos). Kellemes olaj, tetszik ez is, salátákhoz tudom főleg elképzelni. (talán amiatt, hogy ez ugrott be róla azonnal). Élénk napsárga színe van

Parioli: referenciának megkóstoltam az itthoni termelő és bogyófajta megjelölés mentes “tömegolajat” is. A Hojiblancara hasonlít talán, de valahol a picual és a hojiblanca között van inkább ízben, illatban is. Nehéz szavakkal megfogalmazni, de érződik rajta a minőségbeli különbség, talán az állagon, meg az ízen is. Nem rossz, nem rossz (már az én nem túl kifinomult ízlelőbimbóimnak), de akkor már inkább a Picual.

Csak bíztatni tudok mindenkit, hogy ha van lehetősége, teszteljen, kóstoljon meg többféle olajat is. Áprilistól októberig az igaziolíváék tartanak kóstolókat (bár kellően nagy társaságnak akár most is), szerintem el fogunk menni egyre mindenképp majd, de nem akartam addig várni. Illetve ilyen “gasztro-show”kon is szokott talán erre lehetőség lenni.

Facebook Twitter

Posted under: hozzávalók

Tagged as:

5 comments

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>